†GothAngel.†

 †Szívvel-lélekkel goth.†

† A gothic (szó) eredete. †

 

A szubkultúra a 1970-es évek végén kezdett kialakulni Angliában és az 1980-as évek közepére érte el csúcsát. Magyarországon ez későbbre tehető, nálunk 1989-re bontakozott ki leginkább, amikor külföldön éppen egy kisebb "pangás" volt megfigyelhető. Angliában a rossz oktatási rendszernek köszönhetően sok fiatal hagyta ott az iskolát és nagyon fiatalon (akár 16 évesen) alkalmi munkákból kezdtek élni, bolyongtak távolabbi célok nélkül, hogy aztán elrontott életük felett búslakodjanak, ennek az érzésnek a visszhangját hallották meg a dark zenék bánatos dallamaiban.
Magyarországon a mozgalom kiváltó okaként a rendszerváltást jelölhetjük meg. A 70-es évekre az életszínvonal stagnálni kezdett, majd a 80-as években egyre több családnál esett az életszínvonal. 70-es évektől megfigyelhtő a társadalom kettéválása, 1988-ra a politikai helyzet is megváltozott, az életszínvonal tovább csökkent, az egyes társadalmi rétegek egyre távolabb kerültek egymástól. Nőtt a munkanélküliség és a deviancia. 1990-es évek elejére a fitalok egy részének hangulatára a pesszimizmus és nihilizmus lett jellemző. Sok család került a periféria szélére és a "szuicid hajlamú szülők hasonló gyermekein"/1/ eluralkodott a jövőtlenség, a kilátástalanság, végül ezek a gyerekek alkották a magyar dark szubkultúra javát. A romló társadalmi helyzetet az alakuló szubkultúrák jól ábrázolják. Az egész a 60-as évek galerieivel kezdődött, akiket az `56-os forradalom lázadó ifjúságának utódaiként kezelnek sokszor, őket követte a 60-as évek beat-mozgalma. Ezután jöttek a csövesek, punkok, skinheadek, 80-as évek elején feltámad az új hullám (new wave), majd underground néven értelmiségi fiatalokból álló szubkultúra verbuválódik. Újra hódít a kemény rock zene és az évtized végére alakul ki az a jelenség, amit ma dark/gothnak nevezünk. Ez a szubkultúra az, amely legjobban jellemzi a fiatalok egy részének életérzését. Az akkoriban alakuló együttesek dalszövegei világosan kifejezik a magyarországi válsághelyzetet.
Magyarországon inkább darknak nevezték a mozgalmat, amely az angol sötét szóból ered, míg ennek külföldi megfelelője a goth volt. Mára már a kettő összemosodott és hazánkban is előszerettel használják inkább a goth/gothic jelzőt.
A szubkultúra gyökereit az angol punk mozgalomból eredeztethetjük, azonban míg a punkok aktívabban fellázadnak az uralkodó társadalmi rendszer ellen, hirdetve a rendszer újraszervezésének szükségességét, addig a darkok inkább passzívan visszahúzódnak, így utasítva el a fennálló normákat. ők is non-komfortisták, de veszélyt nem jelentenek a társadalomra, magukra viszont annál inkább, mert a rájuk jellemző kilátástalanság miatt önpusztító életmódba kezdhetnek.
A dark/goth szubkultúra igen meghatározó eleme a zene, amely az ide tartozó fiatalok/2/ egész életének hátteréül szolgál. A szubkultúra cimkéjét a dark, goth jelzőt, az újságírók alkalmazták először 1978-ban a Joy Divisionra, majd 1979-ben, amikor megjelent a Bauhaus Bela Lugosi`s Dead című kislemeze.
A zene a `70-es `80-as évek fordulóján alakult ki a new wave és a postpunk egy érdekes keveredése illetve új hajtása révén. Ebben az időben szinte egyszerre nőttek ki olyan irányadó zenekarok, amelyek mind a mai napig befolyással vannak az utódaikra. Ezek a zenekarok (Siouxsie and the Banshees, Bauhaus, Joy Division, The Sisters of Mercy, The Cure stb.) később mindenféle más irányzat felé elmentek, voltak inkább rockosabb hangvételűek vagy inkább poposabbak, végeredményként pedig a dark már csak egy összefoglaló névvé vált, amely mára már számos egyéb irányzatot takar (gothic rock, industrial, neofolk, EBM, dark techno, stb.). Azonban mindegyikben közös, hogy a zene alapjaiul az erős lelki érzékenység, a belső félelmek, kitaszítottság, kilátástalanság, érzelmi kiszolgáltatottság és depresszió szolgálnak, amelyek sötét, komor hangulatúvá teszik a zenei hangzást. Az önpusztítás náluk testesül meg először zenében. Ez a belső életérzés megjelenik a külsőségeben is, a zenekarok általában teljesen feketében, tupírozott hajjal, erőteljes sminkben jelentek meg a színpadon, amely aztán a közönségre is átragadt. A publikum olyan emberekből áll, akik azonosulni tudnak a zene üzenetével, hangulatával. Az akkori zenekarok és követőik alkották a dark/goth szubkultúra első generációját, amely a 80-as évek közepére teljesen kibontakozott, majd hanyatlásnak indult. Megjegyzendő, hogy ez inkább külföldre érvényes, Magyarországon a 80-as évek vége volt a szubkultúra aranykora, ekkor alakultak olyan ma is emlékezetes zenekarok, mint a Fuck of System, Árnyak vagy a Hold.
A 90-es évek elején kezdett újra feltámadni a mozgalom, új zenekarok alakultak és koncerteztek, amelyekre ismét elkezdték alkalmazni a dark/goth jelzőt. Ezek a zenekarok a régebbi nagy együttesek zenéjért lelkesedve, megpróbáltak újat alkotni, felhasználva az elődök nyújtotta alapokat. Ezek a számok még árnyaltabbak, szövegükben több a sötét romantika és az okkult elem. Ilyen zenekarok például Faith and the Muse, London After Midnight, Mephisto Waltz, Rosetta Stone, stb. Ezen zenekarok is szívesen alkalmazzák megjelenésükben a fekete színt, fehér púdert fekete szemfestékkel, a halál és az elmúlás jelképeit (koponya, kereszt, koporsók, stb.).
Mostanra felnövekvő ifjúság kialakította a szubkultúra harmadik generációját, ezek a zenék és képviselőik már egyre kevésbé hasonlítanak a gyökerekre.
Ezek az együttesek és főleg énekes frontemberei szolgálnak modellül a szubkultúra tagjainak. A csoport tagjai általában olyan családokban nőnek föl, ahol hiányzik a családtagok közötti érzelmi és intellektuális harmónia. Ahogy romlik a szülő és gyermek közötti érzelmi kapcsolat, úgy erősödik a zenekarok hatása. A család nem képes ellensúlyozni a fiatalokra zúduló élményt, amelyet ezek a együttesek kínálnak. Sokan válnak fanatikus rajongóikká egy-egy híresebb énekesnek (például Robert Smith a Cure énekese vagy Marilyn Manson), bálványozzák őket, jelvényeiket magukon hordják, megpróbálnak úgy öltözködni, mint a sztárok és amiben csak tudnak hasonlítani hozzájuk, azonosulni velük.
A zenekarok hatása olyan erős, hogy a szubkultúra tagjai ha csak tehetik igyekeznek mind több koncertjükre eljutni, még ha az éppen külföldön is van. Jó példa erre egy-egy külföldön megrendezésre kerülő dark/goth fesztivál, ahova külön buszokkal utaznak ki a társaság tagjai. A legnagyobb ilyen rendezvény minden évben a közékori hangulatot idéző Lipcsében kerül megrendezésre (World Gothic Treffen néven), ahova minden dark igyekszik legalább egyszer eljutni. Ilyenkor Lipcse egy része teljesen átalakul, hogy a gothok minden igényeit kielégítse. A koncertek mellett színházi bemutatók, egyéb performance-ok láthatók. Hatalmas bazársor kínálja portékáit megvételre. Egy ilyen fesztivál a dark/goth személy számára maga a mennyország. Ezen kívül természetesen még más fesztiválok is vissztérően megrendezésre kerülnek évente, például Bolków Castle Party, Zillo, M`era Luna.

 

 

Egyesek a dark szubkultúra eredeteit a beatben vélik felfedezni. Ugyanis míg Reagan elnök "új Amerikája" a 80-as évek elején bizakodva tekintett előre, és várta a szebb jövőt, addig egy kis csoport, akik "X generáció"-nak, vagy "generation X"-nek, nevezték magukat, (Billy Idol zenekara után) a múlt felé fordultak, a beat nagyjaihoz hasonló életstílust éltek, és sajátos művészi kifejezésformákat kerestek. Ezen időszak egyik kiemelkedő vezéregyénisége Billy Idol, akinek a nevéhez olyan kultuszdalok fűződnek, mint a "Rebell Yell" vagy a "For my sweet 16".
A szubkultúra amerikai ágának eredete valóban gyökerezhet itt.

Európában azonban másfajta folyamatok zajlottak.
A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a dark európai ága a 70-es évek közepe és vége felé végleg kifulladó punkból nőtt ki, annak is értelmiségi részéből.
Ekkor kezdett megszilárdulni az új középosztály, elválasztva egymástól eddig szoros kapcsolatban álló társadalmi rétegeket, melyeknek "gyermekei elhagyatva érezték magukat, erős instabilitás-érzésük és identitásválságuk volt. Nem tudtak megbékélni a társadalom új értékeivel, amit megpróbáltak rájuk erőszakolni." Az összezavarodott és identitást kereső fiatalok egy kreatív része elkezdte kialakítani saját szociális rendszerét.
(www.blood-dance.net/goth nyomán)

 

A haldokló punk két ágra szakadt az "Oi!" és az "anarcho" punk csoportokra, de ezek már mind ideológiailag, mind zeneileg megkoptak, nem tudtak újat nyújtani, közönségesek, nyersek lettek, így örömmel fogadták a felbukkanó bandákat, amelyek zenei stílusa még sok punk jelleget őrzött. "A dark megpróbált a legelviselhetőbb örököse lenni a punknak, de annak energiája, dühe és felfordulása nélkül." Innen a korai dark színtér elnevezése: "pozitív- vagy post- punk". A szöveg és a megjelenés változott, de még mindig -egyértelműen és felismerhetően- "punkos", inkább nevezhető a punk egy alosztályának, mint önálló keretekkel rendelkező szubkultúrának.
Érdekes hatása volt dark alakulására az "új romantikusok"-nak ("the new romantics"), akik eredetileg a durva és férfias punk irányzat ellen léptek fel. Stílusosak, választékosak voltak, de hamar széles körben népszerűek lettek, és a divat fő vonala beolvasztotta őket magába. A legnagyobb probléma mégis az volt velük, hogy zeneileg túlságosan slágerorientáltak, a dark pedig pont a nagyipari slágerzene ellenzője, amibe 81-ben az "új romantikusokat" is beleértették...
Ezzel a divatossággal nem tudott mit kezdeni a punk, de még a kialakulóban lévő dark sem. Az ily módon polulárissá váló irányzatot az egész alternatív világ megvetette. "A média azonban, mivel mindeddig nem talált jobb elnevezést, felkapta az "új romantikus" címkét." Az identitásukat építgető szubkultúra tagok, nem érezvén közösséget velük, csak "poseur"-nek ("pózoló") hívták őket. A közvélemény előtt pedig "antipunk"-ok voltak, akik "felváltották az ápolatlant elegánsra, a közönségest értékesre." Valójában az "új romantikusok" többek, mint olyan fiatalok, akik beleszámítottak a punk tágan értelmezett körébe. A történelemben ritkán tapasztalható fordulatot indítottak el, emellett félelmetesen jól tudták használni, és kihasználni a médiát, oly módon, hogy az első időkben létjogosultságukat is csak neki köszönhették. Kicsivel később sokan közülük a dark szubkultúra részévé váltak.
(www.uk.people.gothic nyomán)

Végül, tagadhatatlanul érezhető mind a korai, mind a későbbi dark zenén és megjelenésen a 70-es évek "glam"-jének és "underground rock"-jának (pl.: David Bowie, Doors, Velvet Underground, Slade, T Rex, Queen, Kiss) hatása.
(www.scathe.demon.co.uk/histgoth.htm nyomán)
Összefüggésbe hozható még a dark szubkultúrával két rövid életű zenei irányzat: a "Futurist" és a "Psychobilly".
Az előbbi az avant-garde elektronikus zene egy alága, melynek zenei kereszteződési pontjai voltak a növekvő dark zenei színtérrel. 1980 táján használta a média előszeretettel ezt a kifejezést a Joy Division, Gary Numan, a Blancmange, a Human League és Iggy Pop zenéjére. Sokan, például a Blancmange is, tiltakoztak az ellen, hogy zenéjüket evvel a szóval illessék, míg mások, például a Depeche Mode, inkább beleegyeztek ebbe a címkébe, minthogy rájuk süssék: "új romantikusok". Dave Gahan: "Számomra a "futurist" a punk rock kibővülése. De hívjatok mindet, ahogy akartok! Ultra pop. Futurist, disco. Bárhogy, amíg az nem "New Romantic"!"
Az utóbbi egy bizarr, mutáns hibride a punknak és a rockabillynek. Az első tisztán psychobilly banda a Meteors volt, mondhatni az egész psychobilly színtér körülöttük szerveződött. Néhány "punkos" gót bandának volt psychobilly-s "beütése", például az Alien Sex Fiend-nek, a Sunglasses After Dark-nak és a Cramps-nek. A követők sokszor úgy néztek ki, mint a képregények vagy a "ketchup-fröcskölős" horror filmek szereplői, és "türelmesen várták az utolsó buszt a Zorch planétára."
(www.scathe.demon.co.uk/histgoth.htm nyomán) Szakdolgozat!

 

 

Külföldön nem a dark, hanem a "goth" (gót), "gothic" (gót, gótos, gótikus) szavakat használják. Ezek hazánkban is ismertek, bár inkább "dark/gót", "dark/goth" formában.
A "gothic" szó szubkulturális eredete nem tisztázott. Íme néhány lehetőség:

- létezett egy nomád, germán törzs, akiket gótoknak hívtak. Nem valószínű, hogy a szubkultúra innen kapta a nevét, bár néhány vallási-, öltözködési-, és szimbólumelemet átvettek tőlük;
- több összefüggés fedezhető fel a középkori gótikával, mely szinte "megszállottként kereste a kontrasztot jó és rossz között, kutatta a halált, mindeközben a puritánság és dekadencia határvonalán egyensúlyozott. A viktoriánizmus elnyomta a gótika érzékenységét, mindent befedve a szigorú erkölcsösség látszatával. Mindemellett a felszín alatt pezsgő sötét impulzusok egyre bizarrabb utakon törtek ki".
- hasonló motívumok fedezhetőek fel a kora 19. századi romantikában is, ami a fantasztikus témák, jó és gonosz, érzékenység, morbid humor köré fókuszálódik. "Spleen" életérzése kedvelt a darkok, gótok közt. ("A spleen jelentése: unalom, az élettől elfordult ember szellemi állapota, mely az unalomtól a csömörig terjed. Világfájdalom. A romantikus és a szimbolista lírában, és a modern francia regényben lelhető fel (Byron, Musset, Baudelaire). Nagy hatással volt Ady, Kosztolányi, Weöres művészetére." (Gerencsér));
- az emberiséget mindig is foglalkoztatta az élet-halál, jó-rossz, világos-sötét örök egysége és harca, a misztika, a természetfeletti léte vagy nem léte, a gondolkodás arról, hogy vajon a halál milyen szerepet tölt be életünkben. Napjainkban mégis tabutémáknak számítanak, tudatlanságunk és félelmeink miatt kerüljük őket, pedig, mint Hesse mondta: "...a kétségbeesett halni nem akarás a legbiztosabb út az örök halálhoz, míg a halni tudás, a burok levetése, az Én örök odaadása a változásnak a halhatatlansághoz vezet."
(www.ice-princess.com nyomán)

A "goth", "gothic" leginkább a tartalomra vonatkozik, arra a sajátos érzésre, hangulatra, amely kötődik a gótika megfoghatatlan, metafizikai hangulatához, a múlthoz, leginkább az archaikus Egyiptomhoz, a kelta és germán kultúrához, a középkorhoz és a viktoriánus időkhöz. Ezzel a névvel illethetők bizonyos kellékek, szimbólumok is.
Hogy honnan és miért a név? Valójában senki nem tudja.
Mint említettem a szubkultúra körvonalai már egy ideje kibontakozóban voltak, de még nem volt neve. Aminek nincs neve, az pedig olyan, mintha nem is létezne. Ezért a mai napig harc folyik a címért, hogy vajon ki a szubkultúra "keresztapja" vagy "keresztanyja". A következőkben felsorolok néhányat a lehetségesek közül:

- 1974: David Bowie a "gothic" jelzőt használja a Diamond Dogs-ra (egyik albumának címe),
- 1978: Nick Kent az NME-ben (angol könnyűzenei magazin) azt írta a Siouxsie and the Banshees zenéjéről, hogy "jellemzői és összetevői a gothic rock-hoz hasonlítanak, mint a Doors és a korai Velvet Underground",
Anthony Wilson (a Joy Division managere) a BBC-ben "gothic"-nak nevezi a Joy Division zenéjét,
- 1979: A Bauhaus megjelenteti "Bela Lugosis Dead" ("Lugosi Béla halott") című számát, melyet a mai napig a gót zene prototípusának tartanak,
- 1981: Az év elején már határozottan kirajzolódik a dark, mint önálló zenei irányzat. Ékes bizonyítéka ennek a Siouxsie and the Banshees ezévben megjelent "Juju" című albuma, amit az együttes "leggótabb" hangzású albumának tartanak,
Abbo (Uk Decay) pedig azt nyilatkozza, hogy: "Mi benne vagyunk ebben az egész gothic dologban.",

- 1982: Mostanra már, mint egységes szubkultúrát emlegetik. Ebben nagy szerepe van annak, hogy júliusban megnyílt a "Batcave" ("denevérbarlang") Londonban. Eredetileg "nem dark szórakozóhelynek tervezték (glam és electro stílusú zenét játszottak), de gyorsan elterjedt a híre, és a szubkultúra meghatározó gyülekező és stílusdiktáló pontja lett,
Ian Astbury (Southern Death Cult) a Sex Gang Children rajongóit gótoknak nevezi,
- 1983: A Batcave-re felfigyelt a média, így év elején az NME magazin a Southern Death Cult-ról, a Noise magazin a Sex Gang Children-ről közölt cikket a főoldalon, bár az utóbbi (Richard North újságíró) még a "pozitív punk" címkét használta. Nem sokkal később a Melody Maker-ben is cikk jelent meg Mick Mercer tollából, az év végén pedig, Tom Vogue a Zig Zag magazinban írt a "gót hordák"-ról,
Két együttes is nagy sikereket ért el. A Bauhaus "Ziggy Stardust"-ja és a Siouxsie and the Banshees "Dear Prudence" című száma is a slágerlisták élmezőnyébe került,
- 1984: Pete Waddleton (Play Dead, basszusgitáros) a következőt nyilatkozta a Zig Zag-nak: "Mi nem vagyunk gótok, mi nem vagyunk semmik. Az emberek mindig kategorizálnak. Ez nem volt mozgalom. Nos, úgy értem, ez nem volt mozgalom, míg valaki annak nem nevezte.",
Ian Astbury (Southern Death Cult): "Andi a Sex Gang Children-ből úgy szokott öltözködött, mint egy Banshees rajongó. "Gót manó"-nak hívtam, mert kicsi és sötét fiú volt. Szerette Edith Piaf-ot és ezt a titokzatos zenét. Egy épületben lakott, amit "Visigoth Towers"-nek ("Vizigót Tornyok") hívtak. A követői voltak a gótok.",
- 1987: Details Magazine: "A punk többé már nem hasonlít arra, aminek eredetileg szánták, hogy legyen. Dave Dorell (újságíró) hallotta, hogy Andi-t (Sex Gang Children) "vizigót gróf"-nak hívják, és a rajongóit gótoknak, tehát ő is elkezdett mindenkit így hívni a színtéren.
(NME-New Music Express, Noise, Melody Maker, Zig Zag, Details: angol könnyűzenei magazinok.) (www.scathe.demon.co.uk/histgoth.htm nyomán)

Ennek a pár évszámnak és nyilatkozatnak a közlése arra hivatott, hogy a "goth" és "gothic" szavak jelentésének átalakulását érzékeltesse. Eleinte a "gothic" szót egy-egy együttes stílusára használták, később a zenei irányzatra, végül a szubkultúra egészére. A stílus követőit, a szubkultúra tagjait, pedig "goths"-nak ("gótok") nevezték.